A nyúl háziasítása

 

A házinyúl domesztikálása (háziasítása) már az ókorban elkezdődött, bár egészen egyértelműen csak a 14. században lehet erre bizonyítékot találni.

Az üregi nyúl, házinyulaink őse Észak-Afrikában és a Pireneusi félszigeten volt őshonos, elterjedését nagymértékben emberi beavatkozásnak köszönheti. Az ókori Egyiptomból fennmaradt falfestményeken rabszolgák áldozati állatokat, közöttük hosszú fülű nyulakat is szállítanak. Kérdés, hogy ezek milyen fajta és már háziasított nyulak voltak-e? Feltevések szerint az ókori Egyiptomban nagy számban, szakrális (vallási) célból tartott húsevő állatokat a szapora nyulak húsával is táplálták.

A nyulak húsát természetesen az ember is szívesen fogyasztotta.

Az Ószövetségben Mózes a tenyésztett állatok között említi, de a nyúlhús fogyasztását tiltja.

Annál inkább kedvelték a nyúlhúst az ókori Rómában. Hatalmas, falakkal körülvett kertekben, u.n. leporáriumokban tenyésztették a nyulakat. Persze az esetleges kiszökéseket nem tudták kivédeni, így a nyulak mindenhol elterjedtek Európában, ameddig a rómaiak birodalma elért. (Britannia és egyéb provicinák). A római emberek különleges csemegéjének számított a frissen született kisnyuszi?

A középkorban nemesi kastélyok kertjeiben, vadaskertekben éppen úgy megtalálhatóak voltak a nyulak, mint a szerzetesek kolostoraiban. A tartási körülmények és a felhasználás alapvetően nem változott: a szerzetesek böjtös eledelként fogyasztották a rómaiak csemegéjét.

Ekkoriban kezdődött a házinyulak fajtáinak kialakulása. Angliából igen nagy testű, lógó fülű "istállónyulakról" érkezik hír, Flandria szintén nagytestű nyuláról, a 12 kg-ot is elérő Angevinről híres. Délkelet-Ázsia (Thaiföld) kolostoraiban "ezüstszínű" nyulakat tenyésztenek buddhista szerzetesek. Egy szentképen a Madonna mellett hófehér nyuszi ül.

A nyulak már nem mentek különlegességszámba: megjelentek a szegényebb családok, a köznép vidéki istállóiban, portáin is. A városiasodás egész folyamata alatt és az Európán kívüli földrészek gyarmatosítása során az emberek magukkal vitték a kis helyen is tartható, olcsón takarmányozható nyulaikat élelemforrásként, de állatszeretetből is.

A 19. században a tenyésztési kedv magasra csapott a nyúltartók köreiben. A már meglevő különféle típusú nyulakból és a spontánul jelentkező küllemileg elváltozott (lógó fül, hosszú vagy rövid szőr stb.) nyulakból fajták sokaságát tenyésztették ki: óriásnyulakat, törpenyulakat, különleges egyedi rajzolatos (foltos) nyulakat, lógó fülű, azaz kosorrú nyulakat, bársonyos, a normálisnál rövidebb szőrű (rex) nyulakat, hosszúszőrű nyulakat (angóranyúl, rókanyúl) és még folytathatnám. A legtöbb nyúlfajta tenyésztése húshasznúnak indult.


Már 1920-ban ismertették a külömböző nyúlfajtákat!

Napjainkban ez a folyamat- az új fajták kitenyésztése - tovább folytatódik. Mivel a haszon (hús) nyulak csaknem kizárólag hibridek, így a haszonnyúltenyésztők manapság vagy hibridalapanyagot állítanak elő bizonyos fajták tenyésztésével, vagy magukat a hibrideket szaporítják tovább.

Sokkal népszerűbb azonban a nyulak sport (kiállítási)- és hobbi(kedvenc) célra történő tenyésztése.